A csíkszeredai születésű Vasilescu Monica Ramona kétszeres magyar bajnok rúdsportoló, családanya, aktív rúdsport-versenyző és -edző, a debreceni V.M.R. Pole Fitness Stúdió megalapítója válaszolt kérdéseinkre.
Rúdtánc vagy rúdsport? Mi a hasonlóság és a különbség a kettő között?
Sokak fejében él egy kép arról, hogy lányok magassarkú cipőben, éjszakai bárokban a rúdon keringenek. Így megmaradt az emberek tudatában az, hogy a rúdtánc és a rúdsport egy és ugyanaz. Hasonló, mert mindkettőben a rúdon dolgozunk, de míg a rúdtáncon a magassarkú cipő dominál, addig a rúdsport megnevezés inkább a tornagyakorlatokról és mozdulatokról szól. Nem ugyanaz hely, és nem ugyanaz a helyzet. Szeretnénk tudatosítani az emberekben, hogy ez egy kemény sport, és helye van az olimpiai sportágak között.
Miért kezdtél el rúdsportolni?
Tíz évvel ezelőtt ápolónőként dolgoztam, és abban a szakmában fontos volt az, hogy megfelelő erővel és izomzattal rendelkezzek. Mindig is vékony lány voltam, a kemény fizikai munka miatt állandóan fájt a hátam, a derekam, és emiatt elkezdtem edzőterembe járni. Egyre erősebb lettem, láttam magamon a változást, de nem adta meg azt a pluszt, amire vágytam. A torna, ami gyerekkoromtól kezdve egy szerelem volt, az viszont nagyon vonzott. De már a harmincas éveimben jártam, és tudtam, hogy a tornát már késő elkezdeni. Végül rátaláltam a rúdsportra, ami nagy részben a tornagyakorlatokat ötvözi.
Egy évet sportoltál, és utána már versenyen is indultál? Hogyan tudtál ilyen gyorsan felkészülni?
Azért jött ilyen rövid időn belül a verseny, mert szerettem volna megmérettetni magam, emiatt voltak fontosak az akkori és a mostani versenyek is. Felkészülés közben tanultam meg azt, hogy mire képes a testem, és azt addig nem is tudtam. Megtanultam, hogy a testem a barátom is és az ellenségem is tud lenni, hogyha fejben nem vagyok ott. A rúdsport veszélyes is lehet, ha nem figyelünk oda, könnyen megsérülhetünk egy rossz mozdulat következtében. Egy-egy felkészülést rengeteg munka előz meg. Talajgyakorlatok, táncmozdulatok, és ami a végeredmény, az maga a koreográfia, amit a versenyen előadunk. Ezért mindig hangsúlyozom, hogy nagyon fontos a koncentráció. Sosem úgy indulok egy versenynek, hogy dobogós legyek, igaz, hogy versenyezni megyek, de leginkább önmagammal szemben versenyzek. És ha győzök, az már csak hab a tortán.
Hány éves tanítványaid vannak? Van korosztály-besorolás?
A gyerekcsoport hatéves kortól kezdődik, a felnőtt korosztályban pedig van olyan tanítványom, aki már átlépte az ötvenedik életévét. Nincs megszabva, hogy hány éves legyen valaki, amikor elkezdi a rúdsportot. Azt mondom, hogyha az ember szeretne elérni valamit, akkor tesz érte, és teljesen mindegy, hogy hány éves. Meg kell találni azt, hogy miből meríthetünk motivációt, ez minden embernél különböző. De ha megtaláltuk, utána ne éljünk kifogásokkal, hogy a korunk miatt nem kezdjük el. Lehet, hogy kemény kijelentés, de igaz: semmit sem adnak ingyen, mindenért meg kell dolgoznunk.
Miben segíthet a rúdsport annak, aki ezt a sportot választja?
Elsősorban erőt ad, izomzatot épít, növeli az önbizalmat, összeszedettebbé válunk általa, koncentráltabbak leszünk, és nem utolsósorban a közérzetünket is javítja. Nagyon nagy siker számomra, ha azt elérem, hogy aki kilép a teremből egy edzés után, az jobban érzi magát a bőrében. Nekem már megérte a befektetett munkát. Javaslom mindig a lányoknak, hogy amikor eljönnek hozzám edzeni, arra az időre tegyék félre a problémáikat. Tapasztalatból tudom, hogy az edzés után már másképpen állnak mindenhez, kicsit „átmossa” az edzés az agyukat.
Hogyan épülnek fel az edzések?
Bemelegítéssel kezdünk, mint ahogy ez minden sportágra igaz, majd erősítéssel folytatjuk, szintenként más-más tematikával, és nyújtással fejezzük be. Mindezeket fokozatosan építjük fel, hogy egyre jobban nyúljon a test. Fel kell készíteni a megfelelő izomcsoportokat a legnehezebb a feladatokra, amikor már a rúdon lesz a munka. Sokan azt hiszik, hogy egy óra edzés után spárgát tudnak csinálni, de ezt nem lehet annyi idő alatt elsajátítani. Mint mindenhez, ehhez is idő és kitartás kell.
Édesanya vagy, van egy hatéves kislányod, és mellette magyar bajnoki címeket nyersz, tanítasz, edzel folyamatosan. Hogyan tudod mindezt összhangba hozni?
Kell egy olyan család, ami támogat, és a párom mindenben segít, nélküle mindez nem menne. Mindent meg kell terveznünk, igaz, hogy sokszor nem könnyű, de megoldjuk. Vannak olyan napok, amikor megtartom az órákat, és este tízig itt maradok a teremben, hogy felkészüljek a versenyre. Nem kedv kérdése, és van, hogy uralkodnom kell magamon. Erre a legjobb példa az, amikor a legutóbbi versenyemen is, minden úgy jött össze, hogy ne nekem kedvezzen. Az utolsó pillanatban sminkes nélkül maradtam, és a párom, aki utánam utazott a gyerekkel, azzal a rossz hírrel fogadott, hogy a kislányunk beteg lett. Nem hittem a fülemnek, hogy pont most történik minden rossz velem. Akkor mindent félre kellett tennem, hogy mentálisan arra készüljek, amit a színpadon kell majd teljesítenem, így idő sem volt izgulni sem a verseny miatt. De ezek ellenére is megcsináltam, és első helyezett lettem.
Mit köszönhetsz a rúdsportnak?
Akkor ismerkedtem meg a sporttal, amikor az életem tíz évvel ezelőtt mélypontra jutott. Tudom, hogy elcsúsztam volna valahol, ha a sport nem ment meg. Akkoriban semmi sem volt stabil az életemben, kellett valami, ami segít, és a sport segített. Megtanított a kitartásra, a fegyelemre, a problémák megoldására, és arra is, hogy nem szabad semmit sem feladni, hanem meg kell oldani.
Miért ajánlanád másoknak, hogy kezdjék el?
Nem csak ezt a sportot ajánlom, hanem bármelyik más sportot is. Meg kell találni azt a sportot, amiben az ember jól, érzi magát. És ha megtalálja, biztosan motiváltabbá válik, és nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fejlődni fog. Az emberek nemcsak a sporttal ismerkednek, hanem saját magukkal is. Az nem minden, hogy szép és izmos testünk legyen, a lelkünket, a belsőnket is edzeni kell. A sport megmutatja, mire vagyunk képesek, és én tudom, hogy mindenre képes vagyok.
– Rontó Judyt –